Minden, amit érdemes tudni Az útvesztő: Tűzpróba moziról – II. rész

Három részes cikksorozatunkban a szeptember 17-én debütáló Az útvesztő: Tűzpróba moziról olvashatsz bővebben. A második részben a forgatásról olvashattok bővebben . A szemfülesek még egy izgalmas featurette videót is találhatnak az írásban, az InterCom jóvoltából.

A felvételek megkezdése előtt a szereplők túlélőtáborba vonultak, hogy kemény tréninggel készüljenek fel a forgatás gyötrelmeire. Naponta két-három kilométert futottak az albuquerque-i hegyek között, és miközben kíméletlen gyakorlatozással javították erőnlétüket, profi kaszkadőröktől sajátították el, miként tudnak lecsapódó ajtók alatt átcsúszni és magaslatokról leugrani anélkül, hogy a nyakukat törnék. A rendező realista játék követelt színészeitől, úgyhogy mindenki szívét-lelkét beleadta a tréningbe, mert tudta, hogy a forgatáson nincs kegyelem!
Az útvesztő legnagyobb részét egyetlen louisianai helyszínen, egy Baton Rouge közelében lévő tisztáson vették fel. Az útvesztő: Tűzpróba viszont sokféle, eltérő karakterű környezetben játszódik, ezért a 58 napos forgatás alatt a stáb sokat költözött.

Új-Mexikóiban, Albuquerque-től nem messze több olyan helyszínt is találtak, amelyek jól illeszkedtek Web Ball rendező víziójába: végtelen ég alatt hullámzó homokdűnéket, kicserepesett pusztaságokat, rejtett csatornákat, egy beomlott csarnokot, egy elhagyott roncstelepet, és egy ősi szurdokot, amely a megsebzett világban a menekülők számára a túlélés ígéretét hordozza.

Az első részt a Tisztás zöldje uralta, a folytatásban viszont a barnás földszínek, a kékek és a vörösek dominálnak. „A történet, ami az útvesztőben kezdődött, új irányt vesz – magyarázza Ball. – Ehhez másfajta színpaletta, textúra és hangulat illett.”
„Wes igazi kísérletező szellem – dicséri Ballt Godfrey. – Az útvesztő volt az első rendezése, amivel berobbant az élvonalba, és nagyon örültünk, hogy elvállalta a folytatást. Fiatal, lelkes, képekben gondolkodik és hihetetlenül kreatív. Remekül rajzol, fest, és az elképzeléseit saját festményein mutatta be. Így pontosan tudtuk, mit fogunk viszontlátni a vásznon.”
Ball a sci-fiknél megszokott hűvös elegancia helyett a nyers naturalizmust részesítette előnyben. „Az Útvesztő-filmek nincsenek kiglancolva, fényesre polírozva – magyarázza Godfrey. – Azt hiszem, ez az, amit a rajongóink a legjobban szeretnek ebben a sagában: a mi filmjeink érdesek és valóságosak.”

„Az útvesztőben játszódó első részben rengeteg betont, követ és borostyánt láttunk – fűzi hozzá James Dashner. – Most kilépünk a világba, ahol romok, homokviharok és mutáns szörnyetegek várnak ránk. Azt akartuk, hogy a látvány a székéhez szögezze a nézőt, és segítsen megérteni vele hőseink lelki fejlődését.”

A gyilkos erőpróbáról szóló film forgatása maga is kemény próbatétel volt a színészek számára. Dylan O’Brien például kificamodott csuklóval csinálta végig a felvételeket. „Ez a forgatás még az előzőnél is durvább volt – meséli a színész. – Az első részben is rengeteget futottunk, de most még ott voltak a viharok, homokdűnék és az őrült zombik is!.”
„Gyakorlatilag végigrohantuk a filmet – teszi hozzá Ki Hong Lee, aki az egyik homokbucka megmászásakor kisebb zúzódást szenvedett. – Futottunk a Buggyantak elől, menekültünk a VESZETT-től, elől, homokdűnékre kaptattunk fel és le. Majd kiköptük a tüdőnket. És a legrosszabb, hogy nekem az arcizmom se rándulhatott, mert a forgatókönyv szerint az egész csapatban én voltam a leggyorsabb és a legkeményebb.”

Az útvesztő: Tűzpróba különleges látványvilágát Daniel T. Dorrance díszlettervezővel álmodta meg a rendező. „Perzseltföldön minden romos, kiégett, lepusztult – magyarázza Dorrance. – Itt minden egy nagy civilizáció haláláról szól. A VESZETT-es jelenetekben viszont elegáns, rideg, futurisztikus, high-tech a látványvilág, a kemény vonalak és a ciánkék árnyalatai uralkodnak.”

„A film nem egy új világ születéséről szól, hanem arról, hogy az irtózatos kataklizma után a régiből megmarad – folytatja a díszlettervező. – Ismerős dolgok jelennek meg a vásznon, végletesen lepusztult állapotban. Perzseltföldön pokol az élet.”

A VESZETT által üzemeltetett bunker, ahová a film elején Thomasékat belökdösik, kívülről olajfúró toronynak tűnik, de legnagyobb része a sivatag homokja alatt húzódik, és orvosi laboratóriumokat, szállásokat és kihallgatószobákat rejt. A belső térben játszódó jelenetek többségét eredeti helyszínen, egy régi számítógépes lapkagyárban vették fel, ahol a filmesek látványos belső folyosólabirintusokat és csöveket találtak. „Csukaszürkére festettük a falakat, és fóliával borítottuk be a csöveket, hogy modernebb hatást keltsenek – meséli Dorrance. – Emellett olyan tolóajtókat is felszereltünk, amilyeneket a hadihajókon és a tengeralattjárókon használnak. A belső terek kialakításánál nyomasztó, klausztrofóbiás hatásra törekedtünk.

A homokdűnés jelenetek többségét Albuquerque-től nyugatra, a Pajarito Dunesnél vették fel. „Gereblyékkel és söprűkkel eltüntettünk a lábnyomokat és a squadosok keréknyomait – magyarázza a díszlettervező. – Volt egy alacsonyan repülő helikopterünk is egy hatalmas ventillátorral, a fodrokat ezzel rajzoltuk a homokba. A történet szerint a sivatag teljesen elborította a várost, és a helyenként 25 méter vastag homokréteg alól csak a néhány épület legteteje kandikál ki.”
Az elhagyott bevásárlóközpontban játszódó jeleneteket a nemrég bezárt Winrock Mallban forgatták le. Dorrance és csapata leverte a mennyezeti paneleket, betörte az ablakokat, és hatalmas homokdombot halmozott fel azon a részen, ahol Thomasék becsúsznak a homokdűnékről. A falakat aprólékos munkával öregítették, és az ablaküvegeket műanyagszálakkal átszőtt biztonsági üvegre cserélték, hogy a törött, repedt ablaktáblák a forgatás alatt ne veszélyeztessék a színészeket.

Jorge bandájának búvóhelyét Albuquerque pályaudvarán húzták fel. A különös komplexum megtervezésekor Dorrance lelki szemei előtt a Kowloon City lebegett. Ez egy hírhedt nyomornegyed volt Hong Kongban, amit mára már lebontottak, de fénykorában több tízezer embernek nyújtott fedelet. Lakói úgy éltek benne összezsúfolódva, mint valami óriási termeszvárban: a szűk járatokba soha nem jutott el a fény, és a nyomorúságos odúk mérete nem haladta meg a 2-3 négyzetmétert.
Jorge rezidenciája az Albuquerque Studios egyik műtermében épült meg, a pályaudvar múlt század közepét idéző ipari stílusában, amit Dorrance-ék újrahasznosított elemekkel tettek poszt-apokaliptikus külleművé. „Roncs- és hulladéktelepekről gyűjtöttünk össze mindenféle ócskaságot, fémdarabokat, lepusztult bútorokat – meséli a díszlettervező. – De ejtőernyőket és más fura anyagokat is használtunk, és teleraktuk a kuckót elektronikus és túlélő cuccokkal.”

A Perzseltföld alatt játszódó jeleneteket a University of New Mexico klinikája alatti sötét, nyirkos alagutakban, csövekben és csatornákban vették fel. A Buggyantak városrészét Albuquerque belvárosában alakították ki. „Megszálltunk néhány háztömböt – meséli mosolyogva Dorrance –, és nekiláttunk minden lepusztítani. A napfény ebben a világban olyan gyilkos erejű, hogy az épületeket is tönkreteszi: a színeket kifakulnak, a műanyag megolvad. Az utcákat teliraktuk kiégett autóroncsokkal, állványokkal, ponyvákkal, kukákkal, szóval mindenfélével, amiből az ember végszükség esetén otthont építhet magának.

A rave-partihoz a stáb egy igazán különleges helyet talált Albuquerque belvárosában: a Zachary Mansiont, más néven „Kastélyt”, amelynek tulajdonosa Gertrude Zachary ékszertervező. A hatalmas villát moha zöldre tapétázták, aztán pecsét- és koszfoltokkal leöregítették. A plafonra több mint kétszáz csillár került, melyek jól mentek a színes ólomüveg ablakokhoz. „Olyasféle látványt akartunk létrehozni, amiről érződik, hogy valamikor gyönyörű volt, de mára már árnyéka önmagának – magyarázza Dorrance. – A belső tereket gyertyákkal tettük még ünnepélyesebbé, és VHS kazettákból kihúzott szalagokat használtunk dekorációnak.”

A legnehezebben a Jobb Kar nevű ellenállócsoport hegyi tábora számára találtak alkalmas helyszínt, amely a film vége felé jelenik meg. „Rengeteg hegyes tájék van Új-Mexikóban – mondja Joe Hartwick Jr. producer. – Csak az a gond, hogy ami jól néz ki, az egy filmstáb számára többnyire megközelíthetetlen. Húsz különböző helyszínt jártunk végig, míg végül a rendező rábólintott az utolsóra.”

A Jobb Kar táborában játszódó jeleneteket az isten háta mögötti Diamond Tail Ranchen vették fel, amely kilométerekre esik a legközelebbi országúttól. „Csodálatos hely – meséli Dorrence –, az ember ilyesmiről álmodik, amikor kikapcsolódásra vágyik.” A hegyektől övezett tábor a végső menedéket jelenti Thomasék számára: a helyet, ahol szabadnak érezhetik magukat, és végre egy lélegzetvételnyi friss levegőhöz jutnak. Dorrance-ék turista- és katonai sátrakkal, álcahálókkal rendezték be, a táborlakók gyors mozgatásáról négykerék-meghajtású járművek gondoskodtak.

Mintegy hatszáz olyan snitt van a filmben, amiben speciális hatásokat alkalmaztak: a leglátványosabbak azok a jeleneket, amelyek a Perzseltföldön játszódnak, illetve amelyekben a Buggyantak megjelennek. Az utómunka során jórészt számítógépes grafikával hozták létre a várost, amelyet elpusztított és csontvázzá aszalt a szárazság és a Nap gyilkos tüze. A digitális varázslatot a nemzetközi hírű Weta Digital végezte. „A napkitörésektől elpusztult város számítógépes megtervezéséhez kiégett épületek, beomlott hidak képét használtuk referenciának – mondja Richard Hollander, a vizuális hatások supervisora. – Albuquerque-ben ilyenből kevés volt, ezért az internetről gyűjtöttünk össze a szükséges referencia-anyagot.”
A Kitörés vírus három fázisban változtatja Buggyantakká a fertőzötteket. Az első kettőben még csak a hajuk hull ki, a szemeik körül elsötétül a bőr, és egyre jobban lehámlik a bőrük: mindazt a hatást hajpótlásokkal és sminkkel hozták létre. A harmadik stádiumot viszont, amikor a test teljesen leromlik, és a zombikból indák nőnek ki, számítógéppel generálták.

„A jelmezekkel kapcsolatban az volt a kiindulópontunk, hogy Perzseltföldön nincs ipar, így értelemszerűen ruhák sem készülnek – magyarázza Sanja Milković Hays jelmeztervező. – Minden holmi kopott, öreg, elnyűtt és mocskos.”

A menekülők réteges öltözéke a sivatag szélsőséges klímájához igazodik: nappal perzselő a hőség, éjszaka viszont lehűl a levegő. Thomas egyszerű dzsekit és nadrágot hord a filmben, Minho öltözéke katonásabb, főleg az ellenállók katonai táborában, ahol bomberdzseki kerül rá. Teresa hosszú kabátot visel, Serpenyő mellényben parádézik, a társasághoz csapódó Aris pedig hudit, vagyis kapucnis felsőt hord, amiben még elveszettebben fest.

A Buggyantak öltözéke csupa rongy. „Abból indultunk ki, hogy a Buggyantak szenvednek a betegségtől, és leszaggatják testükről a ruhákat – avat be Hays. – Toprongyaik a hajléktalanságról és a reménytelenségről mesélnek.”

Jorge dögevői – azok a vírusfertőzöttek, akik a betegség kezdeti stádiumában vannak – olyanok ebben a futurisztikus világban, mint a kalózok. „Körbejárnak, és összeszednek mindent, ami megtetszik nekik – folytatja a jelmeztervező. – Náluk melegebb színeket, sokféle barnát, drappot, vöröset és zöldet használtunk, és kicsit groteszkebbre vettük az összhatást.”

Az ellenállók hegyi táborában szintén a melegebb színek uralkodnak, és minden kopott, , használt. A VESZETT tisztségviselője, Ava Paige, akit Patricia Clarkson alakít, kasmírból és más drága anyagokból készült fehér ruhákat hord: megjelenése rideg, tiszteletet parancsoló. Az egész filmben ő az egyetlen, akinek a jelmezét nem öregítették.

A cikksorozat első részét itt találod.

Tetszett Az útvesztő: Tűzpróba c. filmről szóló cikkünk? Oszd meg barátaiddal is!

2015-09-18T06:33:38+00:00

A webhely Google-cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close