Joy kritika

David O. Russell kalandos utat járt be Hollywood gyepén. Kezdeti low-budget vígjátékai (Spanking the Monkey, Gyagyás család) nem sok vizet zavartak a 90-es évek eleji kezdő szerzői filmes dömpingben, de elkészült alkotásai felrakták lehetőségként őt, mint író-rendezőt egy képzelt várólista falára.

Meglehetősen sokat kellett várni rá, de számára 2010-ben jött az első komolyabb nyilvános áttörés piaci és kritikai szempontból, A harcos, majd A Napos oldal, végül pedig az Amerikai Botrány filmekkel. Aktuális filmje, a Joy hasonló babérokra tör, így nem lehet véletlen a Jennifer Lawrenccel való harmadik kollaborálása sem.

Russell a művészi személyiségét mindig is gúnyosan és keserédesen hangsúlyozta, miközben fokozatosan közeledett a közönségfilmek irányához, szőkő­évente pedig a zsánerek felé (Sivatagi cápák, Amerikai botrány) is. A formát többnyire másodlagosnak tekintette a koncepció, vagy a dráma, valamint a drámában megjelenő karakter kibontásakor. Itt forma alatt értendőek mind szerzői, mind zsáner törekvései, lévén a szerzői önkifejezés-t is formának tekinti, ami ugyanúgy fel és levehető filmjeinek sorából. Visszatérő elemeket hagy el, és tart meg, egyszerre imitálja és építi életművét. Például a rendezőnek az anyjával való viharos kapcsolata több filmben, több formában is feltűnik, mint a szülői autoritás motívuma, valamint a családdal, mint egésszel való ellentmondásos kapcsolat is. Hálás motívum, behelyettesíthető tetszés szerint a hollywoodi álomgyárral is, miközben a választott főszereplő mindig valamilyen formában Russell önarcképe.

Filmjeinek pergő stílusa is tökéletesen rezonál a kaotikus személyiségek, kaotikus érzelmek személyközi és közösségi szintjére, mindenféle lekerekítés és hatásvadászat nélkül. Világképétől, hangvételétől távol áll továbbá kedves, játékos csodálata e kaotikus figuráknak, ellentétben például Wes Andersonnal, ahogy a nagy egymásra találások és megbocsájtások is, mint általában a hollywoodi családfilmben. Az itt megjelenő káosz életszerű. Emellett emberi éleslátásától és őszinteségétől nem mentes a részvét, a hollywoodi giccstől mentes részvét sem. Nem hagyja teljesen magára figuráit, mint például Todd Solondz. Mostani életrajzi dramedyje, a Joy is ebben a légkörben mozog.

A MovieAddicts szerzőitől a teljes Joy kritika itt olvasható

Mozipremierek, a legfrissebb pletykák, hírek a filmvilágból

Tetszett a Joy kritika? Oszd meg barátaiddal is!

2015-12-30T10:34:32+00:00

A webhely Google-cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close