Minden, amit érdemes tudnod a Démonok között 2-ről

Június 9-től visszatér a gonosz a mozikba. A Démonok között 2. része Ed és Lorraine Warren világhírű szellemkutatók egyik leghátborzongatóbb igaz történetét meséli el vérfagyasztóan izgalmas formában.

A horror nagy mestere, James Wan rendező -, akinek a nevéhez többek között a Fűrész– és Insidious-sorozat is kötődik – a Halálos iramban 7 után most visszatért kedvenc horrorfilmjéhez, hogy ismét olyan univerzális témákat dolgozzon fel, mint a félelem a sötétségtől, az egyedülléttől, vagy a lelkünket hatalmukba kerítő ismeretlen erőktől.

A paranormális esetek két világhírű kutatója, Ed és Lorraine Warren (Patrick Wilson és Vera Farmiga) valós, lejegyzett esetei között az egyik legmeghökkentőbb ez a történet. A páros ismét egy bajba került családon segít, és egy bajt okozó házat szeretne megtisztítani az ártó szellemektől. Ezúttal Angliába hívják őket: egy négy gyerekét egyedül nevelő anya könyörög a démonűzők segítségéért: két lánya egyre furcsább jelenségeket tapasztal a vén házban. És ami eleinte játéknak tűnt, az nemsokára megállíthatatlan, borzasztó valósággá válik…
image
2015 szeptember 21-én reggel 6:45-kor, a Démonok között 2. forgatásának megkezdése előtt negyedórával Steven Sanchez atya, a római katolikus egyház hivatalos ördögűzője és Lorraine Warren démonkutató személyes jó barátja a Warner Bros. 4-es stúdiójában a felsorakozott színészek és a stáb előtt áldást mondott a produkcióra, és annak minden résztvevőjére. Ezután szenteltvízzel és a szent kenethez használt olajjal körbejárt a díszletben, és megáldott minden helyiséget. Csak ezután kezdődhetett meg a forgatás.

LORRAINE (Ednek): Sok mindent láttunk már. Rég nincs semmi, ami megijesztene. De ez az eset… ez még most is kísért.

1970-ben a paranormális jelenségeket kutató Warren-házaspár egy Rhode Island-i tanyaházban küzdött meg a gonosszal: ebből az esetből készítette el James Wan rendező 2013-ban a Démonok között című horrorfilmet, amely az év egyik legnagyobb kasszasikere lett. Ezután következett Warrenék pályafutásának leghíresebb és legnehezebb esete, ami majdnem az életükbe került: ez a hátborzongató kaland kel most életre James Wan író-rendező-producer legújabb filmjében, a Démonok között 2-ben.

1977-ben Warrenék az észak-londoni Enfieldbe utaztak, hogy egy démoni lénnyel találkozzanak, amely a Hodgson-család otthonában vert tanyát. A gonosszal vívott küzdelmük minden idők leggazdagabban dokumentált eseteként vonult be a paranormális jelenségek történetébe.
„Minden, ami Eddel és Lorraine-nel a Démonok között befejezése óta történt, előjáték volt Enfieldhez – szögezi le Wan. – Az összes ügy közül, amit vizsgáltak, ez a legizgalmasabb.”

„A Démonok között 2. több szempontból is különbözik az első résztől – fűzi hozzá Peter Safron. – Teljesen más a környezet: a korábbi eset helyszíne egy csendes vidéki tanyaház volt, , a mostanié viszont a nyüzsgő nagyváros, London egyik kerülete.”

De különlegessé teszi az enfieldi esetet az is, hogy az ügyre hatalmas közfigyelem irányult. „Hodgsonék sztoriját felkapta a sajtó, mindenki azt találgatta, tényleg megtörtént-e mindaz, amiről a család beszámolt, vagy csak kitalálták az egészet – magyarázza Rob Cowan producer. – Még egy hasbeszélőt is megkérdeztek, hogy a kislány a saját hangján beszél-e.”
Ám a legfontosabb és legrémisztőbb különbség a két eset között az, hogy Enfieldben már nem a család volt a gonosz erők támadásának egyedüli célpontja, hanem a Warren-házaspár is a célkeresztbe került.
A Warren-házaspár előtt Hodgsonéknál megfordult Anita Gregory német parapszichológus, akit Franka Potente játszik, és a paranormális jelenségek angol kutatója, Maurice Grosse, akit Simon McBurney formál meg a filmben. De nem hittek a családnak: az igazi támogatás Warrenékkel érkezik.

„Amikor Ed és Lorraine megjelent, mindannyian fellélegeztünk – emlékezik Janet Hodgson Winter, aki 11 évesen a legtöbbet szenvedett a Hodgson-család tagjai közül, 38 évvel később pedig a film konzultánsa volt. – Azonnal tudtuk, hogy segíteni akarnak.”
„Lorraine azt mondta, érez valamit a házban – veszi át a szót Janet nővére, Margaret Hodgson Nadeem, a film másik konzultánsa. – Amikor elmeséltük, hogy mi történt, azt mondta, már látott hasonlót, és mindent megtesz az érdekünkben.”

Az igaz történet adaptálásában a Démonok között forgatókönyvét jegyző ikerpár, Chad és Carey Hayes, valamint David Leslie Johnson forgatókönyvíró volt a rendező munkatársa. Az ügyről annak idején számos feljegyzés készült, foglalkozott vele a sajtó és a rendőrség, és szemtanúk is akadtak, úgyhogy az alkotókat bőséges forrásanyag segítette az események rekonstruálásában.

„A történet középpontjában egy család pokoljárása áll – fogalmaz Chad Hayes. – Az apa lelépett, az anya majd megszakad, hogy gondoskodjon a gyerekeiről, és akkor jön ez az irtózat. Ép ésszel fölfoghatatlan az egész, és mégis az utolsó szóig igaz!”

Lorraine Warren még most is élénken emlékszik a félelemre, ami elfogta, amikor belépett Hodgsonék házába, és rájött, mekkora veszély fenyegeti a családot. „Láttam a lányokat az ágyukban – meséli az asszony. – Aztán felemelkedtek a levegőbe, és sikoltozni kezdtek. Tudtam, hogy segítenem kell rajtuk.”

LORRAINE (Ednek): Nem a család kell neki. Minket akar, és nem ember. Ha folytatjuk, meg fogsz halni.

„A Perron-eset és a Hodgson-ügy között eltelt idő alatt Ed és Lorraine sokat változott – magyarázza a kutatónőt megformáló Vera Farmiga. – Hat év szakadatlan küzdelem, hat év harc a démonokkal és a külvilág szkepticizmusával nem múlik el nyomtalanul.”

A film elején Warrenéket Amityville-be hívják szakértőnek egy szellemidézésre. A szeánszon Lorraine démoni jelenlétet érez, és ez a gyötrő érzés sokáig kísérti.

Ebből az enfieldi utazást megelőző jelenetsorból megértjük, a házaspár testileg-lelkileg mekkora árat fizetett az elmúlt évekért. „Nagyon kellett szeretniük egymást, hogy ezt az egészet ép ésszel kibírják – folytatja Farmiga. – Örülök, hogy ebben a filmben megmutathatjuk a kapcsolatuk igazi mélységét.”

„Több okból is folytatni akartam a Démonok közöttet, de az egyik legfontosabb, hogy újból együtt dolgozhassak Verával és Patrickkal – mondja Wan. – Nagyszerű színészek, akikkel azonnal érzelmi kapcsolatba kerül a néző. Márpedig egy horrorfilmben ez kulcsfontosságú, mert az ijesztő jelenetek csak akkor működnek, ha a közönség izgul a főhősökért.”

„Warrenék tökéletes párost alkottak, és Veráék alakításából ez hibátlanul lejön – folytatja a rendező. – Régi, titkos vágyam volt, hogy szerelmes filmet csinálni, és a Démonok között 2.-vel egy kicsit ezt is megvalósíthattam.”

„Ed és Lorraine szerencsés emberek voltak, mert megtalálták egymásban a lelki társukat – teszi hozzá Safran. – Lorraine maga is ellátogatott a forgatásra, és teljesen lenyűgözte, hogy Vera és Patrick milyen pontosan kelti életre a kapcsolatukat.”
Bár Patrick Wilson soha nem találkozott a 2006-ban elhunyt Ed Warrennel, sokat beszélgetett róla Lorraine-nel, és rengeteg fényképet, videót áttanulmányozott, hogy közelebb kerüljön a férfi személyiségéhez.

„Ed igazi mókamester volt, és imádta a zenét – mondja Wilson. – A filmben van egy könnyedebb hangulatú rész, amikor elénekelek egy Elvis-dalt a Hodgson-családnak. Lorraine azt mondta, számára ez a jelenet idézi meg a legpontosabban Ed szellemét.”
A Démonok közöttben Wilson volt a védelmező karakter, de James Wan azt szerette volna, ha a folytatásban fordul a kocka. „Most Lorraine az, aki Ed életéért retteg – mondja a rendező. –Patrick remekül játssza ezt a gyakorlatias, rettenthetetlen fickót, aki bármit megtenne, hogy megvédje az övéit.”

De szükség is van minden tudására és bátorságára, mert a Hodgson-házat megszálló gonosz szellem hihetetlenül erős, és a vele való találkozás kitörölhetetlen nyomot hagy mind Warrenék, mind pedig a Hodgson-család életében.

ED: Egy családnak hatalmas szüksége van a segítségünkre.

Szülő számára az a legnagyobb gyötrelem, ha a gyerekét szenvedni látja. De mi van, ha a fájdalom forrása elérhetetlen, fölfoghatatlan, és nem e világból való? Peggy Hodgson hamar megérti, hogy otthonába egy földöntúli, gonosz hatalom férkőzött, amivel szemben tehetetlen.

„Peggy egyedülálló anya, aki négy gyereket nevel az önkormányzati lakásban – mondja a figuráról az asszonyt megszemélyesítő Frances O’Connor. – Nincs pénze, a férje nem fizeti a tartásdíjat, van hát gondja elég. És akkor elkezdenek furcsa dolgok történni a házban, amik megrémisztik. Halálosan félti a gyermekeit, és nem tudja, hogyan védelmezhetné meg őket.”

O’Connor annak idején maga is olvasott Hodgsonék esetéről. „Még egy fényképet is láttam a lebegő lányokról – meséli a színésznő. – Emlékszem, nagyon ijesztőnek tűnt, és most furcsa érzés volt belülről megélni az egészet.”

Az alkotók a felnőtt szerepekre gyorsan megtalálták az ideális színészeket, a gyerekszereplőkkel azonban sokáig gondban voltak. „A legnagyobb kihívást a 11 éves Janet Hodgson figurája jelentette – árulja el Wan. – Hatalmas szerencsénk volt, hogy ráakadtuk Madison Wolfe-ra. Tökéletesen játssza el Janet ártatlan naivitását, amit lassan megfertőz a lelkét foglyul ejtő démoni hatalom. „

Patrick Wilson korábban már dolgozott Wolfe-fal, de erre sokáig maga se jött rá. „Valahonnét ismerős volt az arca, de az angol kiejtése olyan tökéletes volt, hogy azt hittem, hogy egy angol kislány – emlékezik Wilson. – Leesett az állam, mikor az olvasópróba végén odajött hozzám, és ízes louisianai akcentussal közölte, hogy egy másik filmben ő játszotta a lányomat.”

A színészkedés mellett Wolfe pompomlány és tornász, így megfelelő állóképességgel rendelkezett a nehéz szerephez. Sőt, kedvenc jelenetében bebizonyíthatta, hogy futni is remekül tud. „Hosszú beállítás volt – meséli az ifjú színésznő –, a kamera rajtam kezdett, ahogy a fotelben alszom, majd Frances lejött a lépcsőn, és az ágyba kísért. Aztán a kamera továbbhaladt az ablakra, és a szakadó esőt mutatta, miközben nappal lett, és a kamera visszatért rám, ahogy már a kanapén fekszem. Amíg nem látszottam, ki kellett rohannom a szobából, fel a lépcsőn, aztán egy gyors átöltözés után vissza, hogy mire a kamera visszaér, a helyemen legyek. Nagyon izgalmas volt.”

Még keményebb volt az a jelenet, amelyben Janet és nővére, Margaret az ágy fölött lebegnek. „A ruha alatt hámot rögzítettek a testemre – magyarázza Wolfe –, erre köteleket akasztottak, és ezekkel mozgattak ide-oda a szobában. Félelmetes volt, de iszonyúan élveztem!”

Janet nővérét, Margaretet Lauren Esposito ausztrál színésznő játssza. A szerepben rengeteget kellett sikoltozni, úgyhogy mindig volt nála egy üveg citromos, mézes tea, amivel a rekedtségét kúrálta.
A Hodgson-fiúkat két londoni gyerekszínész, Patrick McAuley és Ben Haight alakítja. „Kicsi, de fontos szerep az övék – fejtegeti Cowen –, mert ha a néző nem lát valódi félelmet a gyerekek szemében, maga sem rémül meg. A mi srácainknál szerencsére nem volt ilyen gond.”

Warrenék előtt a Hodgson-házat már felkeresték paranormális jelenségekkel foglalkozó szakemberek. Franka Potente német színésznő alakítja Anita Gregory parapszichológust: ő valóságos személy, aki nem hitt a család őszinteségében. Simon McBurney egy másik szkeptikus szakértőt játszik, Chris Royds pedig a Daily Mirror fotósát, Graham Morrist, aki annak idején az esetről tudósított. A család számára a valódi segítséget Warrenék hozzák el, akiknek a figyelmét a Démonok közöttből megismert Gordon atya hívja fel az esetre – az atyát az előző filmhez hasonlóan most is Steve Coulter alakítja.

Janet Hodgson Winter és Margaret Hodgson Nadeem természetesen megismerkedett az őket megformáló ifjú színésznőkkel, és a forgatáson – 38 év után először! – találkozott Lorraine Warrennel is. A könnyek és ölelések közepette Janet azt suttogta Lorraine-nek: „Te voltál az egyetlen, aki valóban segíteni próbált rajtunk.”

JANET/BILL WILKINS: Ez az én házam. Menjetek innen!

Köszönhetően talán Steven atya áldásának is, a forgatást sokkal kevesebb „természetfeletti” jelenség zavarta meg, mint az első filmét. De azért most sem volt teljesen zavartalan a munka! A stúdióban ajtók nyíltak és csukódtak, dolgok tűntek el, és olykor váratlanul kialudt minden fény.

Londonban is történtek megmagyarázhatatlan események. A szereplőválogatás alatt a Viktória korabeli nyomdából átalakított stúdióban kaparászáshoz hasonló furcsa nesz szűrődött ki a padló alól. Az ügynökök egérre gyanakodtak, ehhez azonban a hang túl erős volt. És ami még meghökkentőbb, a szereplőválogatás végeztével a neszezés is abbamaradt.

Bár a forgatás legnagyobb része az Egyesült Államokban zajlott, a néző hamisítatlan brit atmoszférát kap a filmben. „Ebben a történetben jórészt a környezet izgatott – árulja el Wan. – Úgy éreztem, London mint helyszín sokat hozzátesz a sztori hangulatához.”

„James nagyszerűen ért hozzá, hogy a környezetrajzot beépítse a dramaturgiába – magyarázza Safran. – A Démonok közöttben szerepelt egy hosszú kameramozgás, ami végigkövette a család mozgását a házban, megmutatta, ahogy a gyerekek lepakolnak, aztán kimennek a hátsó udvarba. A mostani filmben pedig van egy hosszú snitt, amiben a kamera az utcáról indul, az egyik ablakon bejön a házba, a figurákat követve felmegy az emeletre, és teljesen bejárja az egész épületet. Egyetlen képsorozatból megtudunk minden lényegeset: hogy kik ezek az emberek, és hogyan élnek.”

A hosszú beállítás James Wan egyik kedvenc rendezői fogása. Wan egyébként is nagyon hisz a kamerában, és csak akkor használ számítógépet, ha nagyon muszáj. „A filmjei attól olyan hatásosak, hogy valóban minden ott történik a képen – folytatja Safran. – Mestere a horrornak. Többrétű hatásra törekszik: megijeszti a nézőt, de nem áll meg itt, hanem még tovább srófolja a jelenetet, és nem nyugszik, amíg a félelem a velőnkig nem hatol.”

Az enfieldi Hodgson-ház túl szűk lett volna a folyamatos kameramozgások lebonyolításához, úgyhogy Wanék a Warner Bros. 4-es stúdiójában megépítették egy tágasabb változatát. „Nagy helyre volt szükségünk a mozgásokhoz – magyarázza Wan –, ezért megnöveltük a belső teret, hogy vágás nélkül tudjuk követni a színészeket szobáról szobára.”

Julie Berghoff díszlettervező a James Wan munkáira jellemző nyugtalanító, zöldes színsémát használta a paranormális fertőzés kifejezésére, és foltokkal, pecsétekkel, az anyagok öregítésével tette még komorabbá a hatást. A sötét falak, félhomályos szögletek beszűkítették a teret, és hihetővé tették, hogy egy hetvenes évekbeli, lepusztult önkormányzati házban járunk.

Az 1926-ban épült 4-es stúdió az egyik legrégibb az ingatlanon, és sokak szerint tele van szellemekkel, akik nem mások, mint a Warner Bros. korábbi alkalmazottainak kísértetei. Szeretik megtréfálni mai utódaikat: éjszaka néha rájuk zárják az ajtót, és mindenféle zajokkal zavarják meg a forgatást.

Berghoff már többször dolgozott Wannal, úgyhogy nem lepődött meg, amikor a rendező arra kérte, hogy a stúdióban építsen föl egy hetvenes évekbeli kétszintes házat, melynek minden zegzugát bejárhatja a kamera.

„Ez volt az ötödik közös munkánk – meséli Berghoff –, és megszoktam, hogy elképesztő ötletekkel áll elő, amik aztán hatalmas kreatív energiákat szabadítanak fel bennem.”

„Azt kértem Juliától, hogy teremtse meg egy valódi ház tökéletes illúzióját – fűzi hozzá Wan. – Fantasztikus munkát végzett, egy pillanatig sem éreztem, hogy díszletben dolgozom.”

Berghoff csapata egy három házat magába foglaló, kétszintes díszletet készített, emellett megépítették az utcafrontot, a fallal körülvett kerteket, a járdát, és az utca egy részét, valamint az épületekhez tartozó hátsó udvarokat.

A Wan által elképzelt nyomasztó atmoszféra kialakításába Don Burgess operatőr is besegített. „James vizuális típus, mindig képekben gondolkodik – magyarázza az operatőr. – De egy horrorfilmnél ez nem is nagyon lehet másként, mert itt a látvány mondja el a legtöbbet.”
Wan különös figyelmet fordított a film egyik legfontosabb díszletére, Janet és Margaret Hodgson hálószobájára, amelyet az a fénykép inspirált, amit a Daily Mirror fotóriportere, Graham Morris készített az események idején. A Hodgson-ház többi részénél nem követték az eredeti berendezést, hanem Berghoff tervei alapján dolgoztak.

A filmben fontos hangulati elemként jelenik meg az állandóan szakadó eső, ami a londoni atmoszférát hivatott erősíteni. Ez ugyancsak Wan kérése volt, és Berghoff eredetileg nem volt tőle túl boldog, mivel egy fedett stúdióban az ilyesmit nem könnyű megvalósítani. A díszlettervező végül egy komplikált esőztető-vízvisszaforgató rendszert tervezett, aminek a megépítéséhez a stúdió teljes betonaljzatát fel kellett bontani.

„De nem csak az eső jelentett hatalmas kihívást – magyarázza Berghoff –, hanem az is, hogy a rengeteg vizet a díszleten kívül tartsuk, és a díszletfalak ne ázzanak el az egész napos zuhétól.”

A kameramozgásokhoz az utcától a hátsóudvarig bonyolult kötélrendszert alakítottak ki. Erre elsősorban a díszletben felvett „külső” jelenetek miatt volt szükség, amelyeknek illeszkedniük kellett az Enfieldben készített valódi utcaképekhez.

A filmben néhány rémisztő jelenet erejéig feltűnik a ház alagsora is: a 4-es stúdió ehhez is megfelelő helyszínt kínált egy ősrégi ciszterna formájában. Több mint negyven éve senki sem használta, így aztán öregíteni sem kellett – úgy volt tökéletes, ahogy volt.

Az utcára nyíló ablakoknál a kilátást egy hatalmas, húsz méter magas drapériával oldották meg, ami három oldalról körülvette a díszletet. A szövetre nagy felbontásban az enfieldi utca fényképét nyomtatták. Az utcán és a hátsó udvarokban látható piszok viszont valódi, ahogy a legtöbb növény is, csak a fű készült műanyagból, hogy kiállja a forgatást, és végig zöld maradjon.

Néhány további díszletelemet a burbanki ingatlanon lévő 9-es stúdióban építettek meg: itt készült el között az Amityville-i belső a jellegzetes ablakkal, és az a szoba, ahol Ed és Lorraine a gyűjteményét tartja. Ez a szoba pontos mása Warrenék „okkult múzeumának”, és számos darabja – köztük Ed Warren kísértetjárta házakat ábrázoló három festménye – Lorraine Warrentől származik.

Angliában is több jelenetet forgatott a stáb. Azt a részt, amikor Ed és Lorraine megérkezik a városba, és először találkozik Maurice Grosse-szal, a londoni Marylebone vasútállomáson vették fel: a hiteles atmoszféráról sok száz statiszta és több tucat régi autó gondoskodott. A Warner Bros. Leavesdenben lévő F stúdiójában három díszletet építettek meg, az egyik egy vonatbelső volt, amelyhez egy eredeti, régi vasúti kocsit is bevontattak a stúdióba. Emellett forgattak a The Warrington Hotel Pubban, és egy enfieldi utcán, amely Hodgsonék eredeti utcáját, a Green Streetet helyettesíti a filmben.

A film jelmezeit Kristin M. Burke tervezte. Ruháinak nem csak a szereplők karakteréhez és a hetvenes évek divatjához kellett illeszkednie, de Warrenéknél volt még egy további szempont: a házaspár a való életben gyakran „összeöltözött”, vagyis ruhadarabjaik egymással is harmonizáltak.

„Olyan színpalettát választottunk nekik, ami kifejezi higgadt, tárgyszerű viszonyukat munkájukhoz – magyarázza Burke. – Öltözékükben dominálnak a semleges színek, a szürke és a bézs. A családokat viszont, akiken segítenek, földszínekbe és a vörös színárnyalataiba öltöztettük, hogy a két világ teljesen elkülönüljön.”

LORRAINE: Egy gonosz szellem próbálja rávenni a legnagyobb bűnre.

JANET: De mi az?

LORRAINE: Gyilkosság… öngyilkosság… vagy mindkettő.

A Démonok között 2. zeneszerzője Joseph Bishara, aki szintén régi munkatársa Wannak. A filmben a gitártudását is megcsillogtatja: ő kíséri Patrick Wilsont abban a jelenetben, amikor egy Elvis-slágert énekel a Hodgson-családnak.

Bishara a filmhez néhány hátborzongatóan hatásos kórusművet is írt. Az egyik egy 19. századi angol mondóka megzenésítése, és egy gyerekkórus adja elő: a dalocska eredetileg egy ómódi pörgetős gyerekjátékból, úgynevezett zoetrope-ból csendül fel, amit a Hodgson-házat megszálló démon sátáni célokra használ fel. A kórust a londoni Abbey Road Studiosban vették fel, ugyanott, ahol korábban a Beatles, a Pink Floyd és Cliff Richard rögzítette halhatatlan albumait.

LORRAINE: Olyan, mintha belőled jönne a hang?

JANET: Inkább a hátam mögül… mintha használna engem.

James Wan a horror nagymestere, aki filmjeiben olyan univerzális témákat dolgoz fel, mint a félelem a sötétségtől, az egyedülléttől, vagy a lelkünket hatalmukba kerítő ismeretlen erőktől. „Mindenkiben ott él a félelem – magyarázza a rendező. – Az én feladatom az, hogy leássak a tudattalanba, és felszínre hozzam a legerősebb fóbiákat, jelen eseten azokat, amelyek a démonokhoz és a kísértetekhez kapcsolódnak. Amit filmben megmutatunk, valóban megtörtént, és ez teszi igazán félelmetesebbé. Számomra a horror nagyon kreatív műfaj: megtehetek benne bármit, amit csak szeretnék. Egy dolog számít – a közönség halálra rémüljön!”

A Démonok között 2. szinkronos előzetesét itt találod.
Láttad már az új videónkat? Friss hírek a filmvilágból!

2016-06-08T11:52:33+00:00

A webhely Google-cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close